Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szlovénia

2009.04.08
Szlovénia
 
Március első hetében Szlovéniában jártam. A keresztszüleim hívtak meg bennünket a párommal, egy „elő nászútra”.
Busszal utaztunk. Négy napot, három éjszakát töltöttünk egy Izola nevű kis, tengerparti városban. Miután átléptük a határt Letenyénél, már olyan érzésünk volt, mintha Ausztriában lennénk. A városok, az utak, a házak tiszták. Nincsenek kerítések, ebből kifolyólag valószínű jó a közbiztonság is; hisz nem lopnak el a kertből semmit, és a házakat sem kell súlyos rácsokkal felszerelni, hogy mire az ember hazaérjen, ne az üres lakást találja otthon!
Nem minden portán volt ám nagy fényűzés és pompa! Látszott az is, ahol nem megy olyan jól a családnak, s bizony ráférne egy külső tatarozás a házukra. De mindez mégsem volt annyira látványos, mert azokban a kertekben is rend volt, és minden élére állítva.
 
Utunk során eljutottunk a tengerig. Megnéztük Ljubjanát, a postojnai cseppkőbarlangot, a predjamai várat, Maribort is. Átmentünk Olaszországba, ahol a Miramare-kastélyt és Trieszt látogattuk meg.
A tengerparti kis városokban teljesen olaszos volt a hangulat. Az emberek jókedélyűek és vendégszeretők voltak. Több városban is voltunk, de nem volt két egyforma köztük. Mindegyik tartogatott valami pluszt.
 
  • Piran: kis kikötő városka. Giuseppe Tartini-ről elnevezett kis terével, ahol velencei mintára épült harangtorony is van. A ruhák kint lógtak az ablakokban, úgy, mint Olaszországban szokott. A kikötő tele volt szebbnél szebb jachtokkal. A parton, boltok és kis kávézók voltak.
 
  • Izola: itt volt a szállásunk. Ez számomra egy spanyol kisvárosra emlékeztetett, a házak tetején lévő mediterrán cserepek, és a tengerparton bólogató pálmafák miatt.
 
 
  • Predjama: itt Erasmus Lueger várát néztünk meg, ami a visegrádi várhoz hasonlóan magaslott a hegy oldalában. A várat majdhogynem teljesen betetőzte a hegy, ennyiben különbözik a mi várunktól.
 
  • Postojna: itt van Európa második legnagyobb cseppkőbarlangja, ami állítólag az aggtelekitől rövidebb, viszont tágassága miatt kismozdonyokat tudtak beépíteni, ami így idős turisták, emberek számára is feledhetetlen élményt nyújt, hisz nem kell annyit gyalogolni. A hatalmas belső csarnokokban az ember igazán kicsinek érzi magát. És tudva azt, hogy mindezt az időjárás alakította hosszú évezredek alatt olyanná, amelyet a ma embere láthat. Felfoghatatlan! http://www.videoplayer.hu/videos/play/62989
 
 
  • Ljubjana: a fővárosuk hasonlít struktúrájában Budapesthez. Van egy folyó, ami kettészeli a két városrészt, viszont méreteiben kisebb, sokkal. Emiatt annál barátságosabb. A Ljubjanica folyó partján sétálóutca van, telis tele kávézókkal, éttermekkel. Az emberek nagy része biciklivel jár. A népsűrűség mindössze kétszázezerre tehető, amiből a fele diák, ugyanis itt vannak Szlovénia egyetemei. A város tele volt fiatalokkal. Fiatal családosokkal. Az emberek kinézetre olyanok, mint bármely más európai városban, viszont vidámak, felszabadultak.
 
  • Maribor: egy négyszáz éves szőlőtőkével büszkélkedő szlovén kisváros. Hangulatában, méreteiben, Szentendréhez tudom hasonlítani. Viszont sokkal kozmopolitább. (C&A, H&M, Esprit, S’ Oliver, Street One boltok) A multik jelenléte elvonta a figyelmet, az amúgy szenzációs ötletekkel bíró kis városkáról.
Próbáltunk szuvenírt szerezni, de nem volt egy olyan bolt sem, ahol kaptunk volna bármiféle helyi, egyedi szlovén ajándékot.
 
  • Miramare-kastély: ez a hely már Olaszországban van, Trieszt mellett. Itt pihent Erzsébet királynő, alias Sisi. Ahogyan az idegenvezetőnk mondta: „Ez itt Sisi ágya, ahol sokat megfordult…”  A kastély nagyon hasonlatos a martonvásári Brunszvik-kastélyhoz. (Legalábbis nekem.) Gyönyörű arborétumszerű kerttel, benne bonszáj labirintussal, lugasokkal, tavakkal. Valószínű én sem tudnék unatkozni egy ilyen kertben, ami a tengerre néz, ráadásul!
 
  • Trieszt: mivel ezen keresztül tudtunk csak eljutni a Miramare-kastélyhoz, ezért megálltunk itt is. Láttuk a Canal Grande-t és Európa egyik legnagyobb terét a Piázza Unittá-t is. Sajnos, esős időnk volt, így behúzódtunk egy kis kávézóba, ahol gyönyörű habképet kaptunk a cappuchinonkra, forró csokinkra. Kijövet pedig, a naplemente csodálatos képpel fogadott bennünket! 
 
Sajnos a Bled környéki nemzeti parkot nem tudtuk megnézni, mert időnk szűkösre szabta a lehetőségeket. De összesenjében, mindenkinek csak ajánlani tudom, ha egyszer teheti, látogasson el Szlovéniába!
 
 
 
 
(Hamarosan az ott készített képeket is feltöltöm ide, a blogomra.)
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.