Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Philip Zimbardo: A Lucifer-hatás

2013.09.24

„A stanfordi börtönkísérlet félreérthetetlenül tudatja velünk, emberekkel, ideje leszámolnunk a túlzottan leegyszerűsített képzettel, miszerint a rossz helyzetek jó énünk segítségével legyűrhetők. A különféle helyzetekben ható negatív erőket a legjobb esetben is csak elkerülni, hárítani, esetleg kissé megváltoztatni vagyunk képesek, ha tisztában vagyunk potenciális „fertőző” hatásukkal, amelyre hasonló helyzetben mások fogékonynak bizonyultak. Nem árt, ha magunkévá tesszük a római vígjátékíró, Terentius felismerését: „Semmi sem idegen tőlem, ami emberi.” (227. oldal)

 

„Amire ember valaha képes volt, legyen az bármilyen borzalom, a körülményektől függően mi magunk is képesek vagyunk rá. Ez a tudás nem menti a gonoszságot, hanem demokratizálja, a felelősséget a hétköznapi emberek közt osztja meg, nem hárítja kizárólag deviáns személyekre vagy zsarnokokra – őrájuk, de nem miránk.” (227. oldal)

 

A stanfordi börtönkísérlet elsődleges tanulsága egyszerű: számít a helyzet. A társas helyzetek sokkal mélyebb hatással lehetnek az egyének, csoportok, nemzeti vezetők viselkedésére és gondolkodására, mint hisszük. Bizonyos helyzetekben olyan erőteljes hatásoknak lehetünk kitéve, hogy úgy viselkedünk, ahogy el sem tudnánk képzelni magunkról. A szituációs tényezők nyomása leginkább új környezetben érzékelhető, amelyben az emberek új viselkedésük megválasztásakor nem tudnak korábbi irányvonalakhoz igazodni. Következésképpen a helyzet elemzésével kell kezdenünk, amikor valaki – saját magunk vagy mások – érthetetlen, szokatlan viselkedésének az okát szeretnénk megérteni.” (227. oldal)

 

„Embertársainkkal rosszabbat ritkán tehetünk, mint ha megfosztjuk őket emberi mivoltuktól, ha a dehumanizáció lélektani folyamatának következtében értéktelennek tartjuk őket. Ez akkor következik be, ha a „másikra” úgy gondolunk, mint akinek nem ugyanolyan érzései, értékei és szándékai vannak, mint nekünk. Kisebbítünk, a tudatunkból kitörlünk minden emberi tulajdonságot, amely közös bennünk és „azokban”. Mindez az intellektualizálás, a tagadás és az izoláció énvédő lélektani mechanizmusai révén jön létre. A szubjektív, személyes, érzelmi alapú emberi kapcsolatokkal ellentétben a dehumanizált kapcsolatokra a tárgyiasítás, az elemzés és az érzelmi, empátiás tartalom hiánya a jellemző.
 Martin Buber kifejezésével élve, a humanizált kapcsolatok „ÉN-TE” kapcsolatok, míg a dehumanizált kapcsolatok „ÉN-AZ” kapcsolatok. Idővel gyakran a dehumanizáló személyt is áthatja a tapasztalat negatívsága, ekkor az „ÉN” megváltozik, és tárgyak közötti, vagy közvetítő és áldozat közötti „AZ-AZ” kapcsolat jön létre. A címkék, sztereotípiák, jelszavak és propagandaképek megkönnyítik mások rossz emberként, alsóbbrendűként, nem egészen emberi lényként, „állatként” való hamis beállítását.” (237. oldal)

 

„A rendszer felhatalmazást vagy intézményesített engedélyt ad az előírásnak megfelelő viselkedésre,és az ezzel ellentétes cselekedeteket megbünteti."Magasabb szintű felhatalmazása" révén megerősíti az új szerepeket, az új szabályok betartását és a megfelelő fellépést, amit rendes körülmények között a létező törvények, normák, erkölcsi és etikai szabályok megakadályoznának. A megerősítés általában az ideológia köntösében jelenik meg.” (241. oldal)

 

„Konformitásunk először is információs igényünkből fakad: más emberek gondolatukkal, nézetükkel, látásmódjukkal és tudásukkal segítenek bennünket a világban való eligazodásban, különösen, ha idegen partoknál, idegen kikötőben navigálunk. A második mechanizmus_normatív igények_et mozgósít: mások nagyobb valószínűséggel elfogadnak minket, ha egyetértünk velük, mint ha ellentmondunk, ezért a világról alkotott nézeteinket magunkévátesszük, mert hajt bennünket a másokhoz való tartozás vágya, és mert a különbségek helyett szívesebben látjuk a hasonlóságokat.” (280. oldal)

 

„Kutatók a kisebbségi befolyásolást szimulált esküdtszéki vitákban is vizsgálták, melyek során a többségi álláspont egyhangú elfogadását az ellenvéleményen lévő kisebbség megakadályozta. A kisebbségi csoporttal a többség soha nem rokonszenvezett, és ha a kisebbség rábeszélésének volt is hatása, az csak idővel, fokozatosan érvényesült. A véleményének hangot adó kisebbség akkor fejtette kis a legnagyobb befolyást, ha négy jellemzője volt: kitartóan megerősítette következetes álláspontját, magabiztosnak tűnt, kerülte a rugalmatlanság és a dogmatikusság látszatát, és értett a társas befolyásoláshoz. Végső soron néhány ember a rábeszélés erejével sokakat megingathat.” (281. oldal)

 

„Frederick törzsőrmesterre a maximálisan kiszabható büntetés a következő volt: tíz év börtön, szolgálati viszony megszüntetése, lefokozás. A vádalku alapján nyolc év börtönbüntetésre ítélték, szolgálati viszonyát megszüntették, lefokozták, minden járandóságától, többek közt 22 évig gyűjtött nyugdíjától megfosztották.

Berg tizedest bűnösnek mondták ki a következő vádpontokban: gondatlanságból elkövetett emberölés, öncsonkítás, megtévesztés. Legnagyobb kiszabható büntetés II év börtön. Másfél évre ítélték, és lefokozták.
 …stb.” (388. oldal)

 

„Az Alkotmányos Jogok Központjának elnöke, Michael Ratner így vélekedik:
A kínzás kiszervezésének nevezem. A valóságban ez azt jelenti, hogy az úgynevezett terrorizmus elleni harc jegyében a CIA bárhol a világon begyűjthet embereket, és ha a kínzást, vagy a kihallgatást, ha így jobban tetszik, nem kívánja maga elvégezni, elszállítja az őrizetbe vett személyeket egy olyan országba, amellyel hírszerző ügynökségeik szoros kapcsolatokat alakítottak ki. Ilyen ország lehet például Egyiptom vagy Jordánia.” (446. oldal)

 

„A rendszerek – hadsereg, börtön, bandák, szekták, cégek, sőt akár rosszul működő családok – erejétől meginognak az egyének. Az egyéni ellenállás hatásosabb, ha hasonló gondolkodású és elszánású emberekkel fogunk össze. Az ellenállás velejárójaként esetleg fizikailag is ki kell lépnünk a totális helyzetből, amelyben szabályozott minden információ, jutalom és büntetés. Lehet, hogy fel kell lépnünk a csoportgondolkodás ellen, lehet, hogy méltatlan eljárásokat kell dokumentumokkal bizonyítanunk. Lehet, hogy a hatóságok, tanácsadók, oknyomozó újságírók, radikálisan gondolkodó honfitársaink segítségét kell kérnünk. A rendszerek iszonyú erővel védekeznek a változás ellen, és még a jogos bírálat is lepereg róluk. Az igazságtalan rendszerek elleni hősies fellépés a legeredményesebben úgy kivitelezhető, ha ügyünknek másokat is megnyerünk. Az egyéni szembenálllást a rendszer álságosnak minősítheti, két ember ellenállásáról azt mondhatja, folie á deux*, de azzal már számolnia kell, ha hárman állnak a mi oldalunkon.” (472. oldal)

 

A mappában található képek előnézete A Lucifer-hatás

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.